Ősi kisnemesi családból származott. Biharnagybajomban született 1903. október 23-án. Hat testvére volt, akik közül az egyik, Sándor gyermekkorában maghalt. Szülei ennek az elhalt gyermeknek a nevét adták az újszülöttnek, mintegy újból életre keltve az eltávozottat.Ez a nagy, népes család Szűcs Sándor halálával kihaltnak tekinthető. Az egykor jelentős jó anyagi körülmények között élő családra az első csapást az apa korai halála jelentette. Az özvegyre nehezedett a családfenntartás,gazdálkodás minden gondja. Az elsőszülött fiú az első világháborúban elesett. A két nagyobb lány kiházasítása után eltávozott Bajomból. Végül négyen maradtak a bajomi Szűcs-portán: az édesanya; Zsuzsika, a legkisebb lány; Sándor; és a legkisebb fiú, Imre. Zsuzsika néni, az édesanya meglehetősen nagy anyagi nehézségek között taníttatta Sándort és Imrét. Sándor a püspökladányi polgári után a debreceni felsőkereskedelmi iskolába került. Az anya kívánsága volt, hogy gyorsanálláshoz, pénzhez jusson, és feltartóztassa a család bukását. Már ekkor tudott dolog volt, hogy Sándor másra vágyik. Elhatározta, hogy nem lesz kereskedő. DeSbrecenben maradt, különbözeti érettségit tett és beiratkozott az egyetemre, földrajz-történelem szakra. Az egyetem elvégzése után négy éven át benn maradt az egyetemen díjtalan gyakornokként Milleker Dezső Földrajzi Intézetében. Ezután jövedelmező állás kilátásának hiányában, részben anyja hívására hazament gazdálkodni, hogysegítsen családján. Méltán hihette, hogy írói tevékenységét odahaza még inkább folytathatja. Nemcsak a gazdaságot szedte úgy-ahogy rendbe, hanem sokat gyűjtött, kutatott ezekben az esztendőkben (1939-1943).Az ötvenes évek elején a menedéket adó otthon veszendőbe megy, Szűcs Sándor kénytelen elhagyni Bajmot. Ezért vállalta el 1952-ben a karcagi múzeum vezetését. Rövid írásai egymás után jelentek meg. Köteteit a Magvető Kiadó jelentette meg.Szűcs Sándor alapműfaja a rövid karcolat, az életképszerű elbeszélés, a história volt. Érdeklődési köre mind térben, mind időben elég szűk volt, szinte kizárólagos tárgya a 'régi vizes világ', a lecsapolások és ármentesítések előtti időszak: a múlt század hetvenes-nyolcvanas évéig tartó évtizedek. A pákászokkal, lápi emberekkel, betyárokkal, pusztai szabadokkal foglalkozott. Néprajzi indíttatását Győrffy Istvánnak és Ecsedi Istvánnak köszönheti.

Szűcs Sándor könyvei:
A régi Sárrét világa (1942)
Pusztai krónika (1946)
Pusztai szabadok (1957)
Szól a duda, verbuválnak (1962)
Betyárok, pandúrok és egyéb hírességek (1969)
Régi magyar vízivilág (1977)
Madárkereső királyfiak (1984)